Imbolc, Színeváltozás ünnepe, február 1 - az Ősi vallás ünnepei
Imbolc, Színeváltozás ünnepe, február 1 - az Ősi vallás ünnepei
Imbolc, a Színeváltozás ünnepe az Ősi vallás egyik jeles ünnepe. A négy kisebb napünnep közé tartozik, és a fény áldásában részesíti mindazokat, akik szívében ott él a tiszta hit a Teremtőben.

A Színeváltozás ünnepét, az adott évtől függően, február 1-én vagy 2-án tartjuk. A Színeváltozás ünnepét a Fény Születésének ünnepe (Karacsún, téli napforduló) és a Fogantatás ünnepe (tavaszi napéjegyenlőség) között pontosan félidőben ünnepeljük.

A Színeváltozás ünnepe a növekvő fényről, a rituális megtisztulásról és a Leány istennő dicsőítéséről szól.

A Színeváltozás ünnepét nevezik Imbolcnak és Gyertyaszentelőnek is

Az európai vallásokra rátelepedő és azokat többé-kevésbé magába olvasztó idegen kultusz, a kereszténység nem csak a karácsonyt, a húsvétot, a halottak napját próbálta bekebelezni, hanem olyan ősi ünnepeket is, mint az Imbolc – amit a kelták előtt, mi az ősvallás követői a Színeváltozás ünnepének neveztünk.

Az Áramlás Gyakorlatával sikeres életet élhetsz
Imbolc, Színeváltozás ünnepe, február 1 - az Ősi vallás ünnepei
Imbolc, Színeváltozás ünnepe, február 1 – az Ősi vallás ünnepei

A Színeváltozás ünnepén a Leány istennőt tiszteljük

Ez az időpont, amit a Gergely-naptár szerint február elseje/másodika, a két jeles ünnep félútján található.

Az Évkör elkezdődött, a Fogantatás ünnepe már csak pár hét. Ez a Színeváltozás ideje, amikor a télből tavasz lesz, amikor a Leány istennő hamarosan “társat választ”.

Ez a meglehetősen egyszerű jelképrendszer azt fejezi ki, hogy az Istennő Leány arcával fordul egyre inkább a világ felé, és elfordul az Öreganya arca: az élet, a születés, a küzdelem, a szerelem veszi át a magunkba fordulás, a bölcselkedés, a nyugalom, a pihenés idejét.

Kozmikus szinten azt jelenti, hogy kezdődik a munkálkodás, alkotás ideje. Még nem most – most felkészülünk rá.

A Színeváltozás ünnepe tehát a felkészülés a munkálkodásra.

Az Imbolc ír-kelta ünnep, amelynek istensége Brighid

Az Imbolc az óír i mbolg szóból ered, amely azt jelenti: „a hasban”. Az anyajuhok vemhességére utal. Egy középkori szójegyzék az oimelc szót az anyajuh teje kifejezésből eredezteti.

Ezek azonban inkább népi szófejtegetések, mintsem a valós eredetre utalnának. Eric P. Hamp a ‘tej’ és ’tisztító’ jelentésű proto-indoeurópai gyökből származtatja, míg Alan Ward professzor a protokelta *embibolgon, ‘bimbózó’ szóból eredezteti.

Napja: Északi féltekén február 1-2., déli féltekén augusztus 1-2., attól függően, hogy a téli napforduló mikorra esik.

Az Imbolc eredetéről többféle elképzelés is létezik

Korai történetírók (Cormac mac Cuilennáin) a természet változásához kötötték a hagyomány kialakulását: ebben az időszakban adtak a szűkös tél után először tejet a juhok.

Ez azért jeles „esemény”, mert a kemény tél folyamán a többnyire a természetre utalt népek az évszak beállta előtt felhalmozott élelmiszerkészletekből voltak kénytelenek gazdálkodni. A juhtej pedig közismerten magas tápértékű, zsíros tej, így a szűkösség végét is jelentette az, ha az asztalra juhtej került.

Természetesen nem elhanyagolandó tény, hogy ha juhtej van, akkor kisbárány is. Így a juhok ellése a megújulás, termékenység jelképeként is felfogható. Erre a hagyományra utal az óimelc („anyajuhok teje”) alakváltozata az ünnep nevének.

A tűz és a megtisztulás elengedhetetlen része az ünnepnek

A gyertyák és a tűzrakás jelképezi a Nap visszatértét, a mindinkább érzékelhetően növekvő napfényes órák gyarapodását, az egyre több meleget és színt.

Létezik azonban a hagyomány keletkezésének egy másik magyarázata is. A kutatók egy része – főként etimológiai megfontolásból – úgy véli, hogy az imbolc (a folcaim – mosakszom – igealakból képződve) afféle megtisztulási ünnepet jelentett, hasonlót, mint a római lupercalia.

Ezt az elméletet támasztja alá egy régi ír intelem is: „Vizsgálj meg minden régi élelmet annak rendje szerint. Ennek imbolc napján kell megtörténnie; kezed, lábad, fejed mosd meg!”

Imbolc főszereplője Brighid

Brighid (keresztény formájában Szent Brighid/Brigitta) a költészet, gyógyítás és kovácsmesterség istennője. E napot a keresztények Gyertyaszentelőként ünneplik, s Szent Brighid áll kapcsolatban vele, főleg az angolszász területeken.

Szent Brighid, aki sosem élt emberként, viszont az Istennő egyik megszemélyesítése. Kép forrása: tripsavvy.com
Szent Brighid, aki sosem élt emberként, viszont az Istennő egyik megszemélyesítése. Kép forrása: tripsavvy.com

Ír Szent Brigitta, régi magyar nevén Brigida, Breda, Írország védőszentje. A hagyomány szerint az V–VI. század fordulóján élt. Egy tölgyfa alatti cellában remetéskedett. Azon a helyen épült a híres Kildare „Tölgyfahajlék” kolostor. Névünnepe február 1-je.

Állítólag azért, mert ezen a napon született egy druida (kelta pap, sámán, szó szerinti jelentésben: „a tölgy tudója”) szolgálójának gyermekeként, méghozzá napkeltekor. Egy legenda szerint viszont már a Szent Szűznek is segített a szülésnél, aki cserébe átengedte neki a névnapi elsőbbséget, ezért előzi meg Brigitta napja Mária megtisztulásának ünnepét (febr. 2.).

Brighid a kelta népeknél

Brigitta (ír nyelven Brighid) jelentése: „ragyogó, fennkölt”, illetve „erős”, hasonlóan a német

Berthához (ónémet Beratha). Az utóbbi a téli napfordulatnak, a fény születésének istennője volt a germánoknál, s eredetileg Brighid is hasonló tisztséget viselt a kelta panteonban. A legfőbb istennő háromságot személyesítette meg. Ő volt a tűz, a tűzhely és kovácsolás; az otthon és a szülés (ellés); a kutak, a gyógyítás és a varázsszavú költészet védnöke.

Skóciában Fehér Hattyúnak, a Fehér Dombok Menyasszonyának, Aranyhajú Menyasszonynak nevezték („menyasszony” angolul bride.).

Ő volt a Dicsőség Királyának Anyja, a Napot szülő istenanya. A kildare-i tölgyfahajlék az ő szentélye lehetett eredetileg (a tölgyfa a kelták szent fája volt).

Brighid „cellájában” ősidőktől fogva égett a szent láng, s nem is aludt ki addig, amíg a XII. században normann hódítók fel nem dúlták a helyén emelt klastromot.

A bölcsességgel, a költészettel, a gyógyítással, a védelemmel, a kovácsmesterséggel és a háziasított állatokkal hozzák kapcsolatba. A 9. században keresztény szerzetesek által írt Sanas Chormaic (Cormac Szótára) szerint Brigid “a költők által imádott istennő” volt, és két nővére volt: Brigid a gyógyító és Brigid a kovács. Ez arra utal, hogy hármas istenség lehetett.

Ezek az istennők gyakran (de nem mindig) egy domináns és két kisebb jelentőségű, gyakorlatilag teljesen elhanyagolható személyiségből álltak – legalábbis azok szerint, akik nem értik (még), hogy az Istennő hármasságának mindig egyik Arcára összpontosítunk, mindig az egyik személye az, akihez fordulunk.

Éppen úgy, mint az utódvallás hinduizmusban Visnu, Brahma és Síva mind az Egy Isten egy-egy személye, úgy az ősvallásban is így van ez (hiszen az árják innen vették át!).

Így ünnepeld meg Imbolc jeles napját

Gyertyák meggyújtása

Ünneplésed részeként gyújts gyertyákat (Brigid lángját), és kívánj családodnak és barátaidnak – ez a gyertyamágia legegyszerűbb formája. SEMMILYEN esetben ne hagyja felügyelet nélkül az égő gyertyákat, és hagyja, hogy teljesen leégjenek.

Néhány a Brigidnek tulajdonított szimbólumok közül:

A hóvirág. A tavasz első ajándéka a tél sivárságában.

A hattyú. A hattyú egy életre szóló társ, és a hűséget, a hűséget és a hűséget jelképezi. A hattyútollak erős amulett.

A láng. Imbolc a tűz ünnepe, és mindenféle tűz kapcsolódik Brigidhez – a kreativitás tüze, a védelmező tűzhelytűz és a tűzkerék – a Brigid-kereszt, amely őt mint Napistennőt hirdeti.

Brigid keresztje. Ez egy hagyományos tűzkerék-szimbólum – Írországban és azon túl is megtalálható az otthonok tűzhelyein, mint a védelem szimbóluma. Egy vásárló az üzletben elmesélte, hogy az elmúlt években Írországban találtak egy kandallót, amelyet több mint 200 Brigid-kereszt díszített – 200 év egy kandalló és egy család életében, amelyet Brigid megvilágított és megvédett.

Brigid baba. Egy nagyon régi hagyomány szerint Brigid-babát készítenek, amelyet a szertartás során és/vagy a “menyasszony ágyában” helyeznek el, hogy termékenységet és szerencsét hozzon az otthonba.

Imbolc ünneplése. Kép forrása: wikimedia
Imbolc ünneplése. Kép forrása: wikimedia

A kígyó. A kelta mitológiában Brigidet egy ébredező, téli álmot alvó kígyóval hozták összefüggésbe, amely Imbolc idején előbújt a rejtekhelyéről. A kígyókat hagyományosan a kreativitással és az inspirációval – a keleti misztériumok erőteljes Kundalini energiájával – hozták kapcsolatba. A földi energia ösvényeit kígyóösvényeknek nevezték, és Imbolc idején felébrednek álmukból.

Birkák. Brigid ünnepe a báránynevelés kezdetére esik – együnk juhtejből készült sajtot!

Imbolc színei: Fehér és ezüst a tisztaságért, zöld az élet friss fellobbanásáért.

Imbolc gyógynövényei

Szeder: Brigid számára szent, leveleit és bogyóit a jólét és a gyógyulás vonzására használják. Istennői növény, a Vénusz bolygószférájához tartozik.

Farkasláb: A kankalin vagy “sponnc” (gaelül) Brigidhez kötődő gyógynövény. A Vénusz gyógynövénye, elmozdítja az érzelmi és fizikai stagnálást, és mágikusan használják a szerelem előidézésére és a béke megteremtésére.

Gyömbér: élénkíti és serkenti a “belső tüzet” – segít a Kundalini kígyóenergia emelkedésével való összehangolódásban az évnek ebben az időszakában!

Imbolc fái

Berkenye: Luis, vagy a berkenye, a kelta (Ogham) faábécében általában ehhez az évszakhoz rendelt fa. Hosszú időn keresztül a Háromszoros Istennő Szűz aspektusához kötődik. A “Gyorsító fa” néven is ismert, és a kígyókkal hozzák összefüggésbe.

A hagyomány szerint védelmet nyújt és elűzi a gonoszt. A berkenye egy ága az otthonunk ajtaja mellé tehető (nálunk egy egész fa van), vagy egy ágacska védelmet nyújt. A berkenye bogyók alján egy apró ötágú csillag található, amely a pentagramra emlékeztet.

Fűzfa: A kelta fa ábécé negyedik fája – a Saille, amelyet szintén régóta a Három Istennő Szűz aspektusával társítanak. A fűzfa a tudat és az érzelmek nagy “alakváltója”, a női energiát és a holdciklust szimbolizálja.

Ágai rugalmasak – inkább a mozgást és a változást, mint az ellenállást fejezik ki. A varázslat és az álmodozás fája, amely erősíti a bizalmat az intuíció követéséhez, és a képzelet ugrására ösztönöz.

Imbolc az Ősi vallásban

Tiszteletben tartjuk az utódvallások ünnepeit és elfogadjuk, hogy a jelen kor emberei ezeket (is) szeretik megünnepelni.

Mi az Ősi vallás eredeti jeles napját ünnepeljük meg, ami a Színeváltozás, a tavasz előfutára, a fény megerősödése, a változás felgyorsulása. A Természet ébredezik és növekszik. Hamarosan megfoganhat a Szűz Istennő, hogy azután három trimeszter végén, a téli napfordulókor ismét megszülje a Fényt.

A Színeváltozás ünnepén készülődünk és erősítjük a Fényt.

Forrás: great-goddess.com

Borítókép: pinterest

Previous articleRégészek ráleltek az ősi etruszk bőségistennő nevére
Next articleLehet, hogy földi angyal vagy Te is? 21 jel, amiből kiderülhet!