A totemek, vagy totemállatok az Ember egyik legkorábbi isten-élményeiből születtek – párhuzamosan a Nagy Istennő felismerésével. A Totem alapvetően annyit jelent: lélekős.
A vallástudomány totemizmusnak nevezi azt a világnézetet, amely szerint minden ember, minden család, klán és nép saját totemőssel bír.
A totemizmus azt jelenti, hogy mindenki rendelkezik egy spirituális állat-őssel
Rögtön az elején tisztázzunk egy gyakori félreértést: az állat-totemős nem azt jelentette a régiek szemében, hogy az egyes emberek vagy klánok ténylegesen farkasok, medvék vagy sólymok leszármazottai. A totemős volt: emberi.
Emberi és állati ugyanis nem vált el egymástól élesen az ősgondolkodásban
A totemős állati jellemzőket, minőségeket biztosított, viszont ugyanúgy lehetett beszélni vele, mint bármely emberi szellemmel.
Az állat-totemek a mai napig léteznek, párhuzamosan az anyagi síkkal: akit megszólítanak, vagy aki felkeresi őket, az az ember képes onnantól, ha kiérdemli, a totemősével, totemállatával kapcsolatot tartani.
A totem bizalma senkinek se járt alanyi jogon
A modern exotéria (bolti „ezotéria”) tanaival szemben a valóság az, hogy próbák során kellett bizonyítania mindenkinek, hogy méltó a totemőse figyelmére!
Ahogy minden tanítónak, úgy az állattotemeknek is meg volt (és van most is) a joguk és módjuk arra, hogy az érdemteleneket elutasítsák. Eleve az, aki nem jutott el az Életfáig, aligha találhatta meg a totemősét – kivéve, ha a totemős másként döntött.
Sosem a sámán, táltos, tudó ember (a három ugyanazt jelenti, csak más szavakkal) volt az, aki megmondta, „neked, lányom/fiam a Medve az ősöd”. Az aspiránsnak (jellemzően a törzs fiatal tagjának) magának kellett megtalálnia a totemősét.
Mi a különbség totemállat-ős, erőállat és szellemállat között?
A totemállat-ős az egyén, a közösség totem-őse, aki állati formában létezik, és az adott faj minőségét képviseli.
Az erőállat olyan állatszellem, amely az egyén segítségére van. Szinte sosem a totem-ős az, sőt, még csak nem is kell azonos fajba tartozzon a totemállat és az erőállat. Egy ember mellé több erőállat is szegődhet.
A szellemállat lehet totemállat, de jellemzően nem az ember saját totemőse – olyan segítő lény inkább, amelyik időszakosan van valaki mellett. Leginkább angyalnak tekinthető – csak az ősök számára egyszerűbb volt állati alakot ölteni. Az állatok ugyanis nem rendelkeznek halhatatlan lélekkel, a párájuk, pránájuk, étertestük visszaolvad a Föld saját energiarendszerébe.
Elképesztően ritka az, ha nem így történik és abban az esetben jellemzően háziállatokról van szó, amiknek az étertestét a gazdájuk tartja életben azzal, hogy energetikailag kapcsolódnak egymáshoz.
Természetesen a totemős dönthet úgy, hogy életbe hív egy bizonyos fajta állatszellemet, és azt időszakosan valaki segítségére bocsájtja. Ebben az esetben a totemős maga tartja „életben” a szellemállatot.
Miért fontos rátalálni az állattotem-ősünkre?
A régiek számára a totemős biztosította azokat a szükséges plusz képességeket, amelyek révén megvalósíthatták életfeladataikat.
Ez ma is pontosan így van. Ha például a Szarvas a totemősöd, akkor egyaránt képessé válsz felülemelkedni a problémákon, vagy megküzdeni azért, ami fontos számodra.
Emellett a Szarvas családcentrikus, igényli a kimagasodást a tömegből, és, bizony, a büszkesége könnyedén hajlik gőgbe, vagy ha forrófejű, elveszítheti az ékességeit.
Azaz a totemős egyaránt biztosít előnyös képességeket és olyan tulajdonságokat, amiken fontos dolgoznunk.
Miként leljünk rá a saját totemősünkre?
A totemős megtalálása kultúránként eltérő részletek szerint, a lényegét tekintve mégis szinte azonos módon zajlott: az aspiránsnak olyan állapotba kellett jutnia, hogy képessé váljon befogadni a spirituális valóságot.
A megfelelő szavak, mozdulatok, tevékenységek végzése során aztán bejelentkezett nála a totemőse – a többi pedig kettejük dolga volt.
A totemősökről és a megtalálásuk módjáról a következő részben írunk bőségesen.
borítókép: Frida Bredesen/Unsplash
Ezek is érdekelni fognak:
